Így működik a villanypásztor rendszer

Egy villanypásztor rendszer a következő elemekből áll:

• Egy villanypásztor-készülék, amely rendszeres időközönként áramimpulzusokat bocsát ki.
• Egy vagy több huzal, amelyek továbbítják az áramot (és amelyeknek ennek ellenére nem kell zárt hurkot alkotniuk)
• Szigetelők, amelyek leszigetelik az áramot a földtől.
• Állandó vagy mobil oszlopok, amelyeket szükség szerint lehet használni.
• A villanypásztor készülék földelése, amelyet a lehető legnedvesebb talajba, a lehető legmélyebbre kell elhelyezni.

 Amikor az állat a huzalhoz ér, zárja az áramkört, vagyis az elektromos áram az állaton és a földön keresztül visszafolyik a készülékbe. Az állat ezáltal egy kellemetlen, ugyanakkor veszélytelen áramütést kap, és visszahőköl. Egy ilyen villanypásztor-rendszer az állatok bekerítésére és távol tartására egyaránt sikeresen alkalmazható.

                                               

Földelés: A földelés az áramkör fontos része. Ahhoz, hogy az áram akadálytalanul visszafolyhasson a talajból a készülékbe, a lehető legjobb vezetőképességre van szükség a földelőpálca és a talaj között ( a száraz föld szinte nem is vezeti az áramot). Ezért a földelőpálcát a lehető legnedvesebb helyen kell leszúrni, mégpedig olyan mélyre, hogy beleérjen a mélyebben fekvő, nedvesebb földrétegekbe.

Feltartóztató feszültség és impulzusenergia: A villanypásztor- készülék által kibocsátott elektromos impulzus csúcsfeszültségét feltartóztató feszültségnek nevezik. Magas feszültségre van szükség, hogy a kerítéshuzal és az állat teste között vezetőképes "csatorna" jöjjön létre.  Ehhez legalább 2500 voltos feszültségre van szükség. Vastag bundájú állatokhoz legalább 4000 voltos feszültség használata ajánlott. Így az áram (impulzusenergia) át tud folyni ezen a "csatornán". A sokkhatás az impulzusenergia nagyságától is függ ( a feszültség önmagában nem okoz fájdalmat). Minél érzéketlenebb az állat, annál nagyobb energia szükséges a feltartóztatásához, illetve elriasztásához. Ezenkívül a villanypásztor hossza és terhelése (például a növényzet miatt) is növeli az impulzusenergia-igényt. Minél több energiát szolgáltat egy készülék, annál magasabb az áramfogyasztása is. Az impulzusenergia gondos megválasztása legfőképpen a szárazelemes és akkumulátoros készülékek esetében ajánlott.

Villanypásztorhuzal ellenállása: A maximális sokkhatás elérése érdekében a kellő impulzusenergia mellett jó elektromos vezetőképességű kerítésanyag is szükséges, hogy az energia nagyobb veszteségek nélkül érje el az állatot, és ne szivárogjon el. A vezeték-ellenállás a kerítésanyag értékelésére használható érték. Ohm/méter mértékegységben van megadva. Minél kisebb ez az érték,  annál jobb vezető az anyag. Minél hosszabb a kerítés, annál jobbnak kell lennie a használt anyag vezetőképességének.

A legjobb anyagok ellenállása 0,3 Ohm/m-nél kisebb, a rosszabbaké 4 Ohm/m feletti. Vizsgálatok során kiderült, hogy kompromisszumot kell kötni a rézhuzalokon elérhető legjobb vezetőképesség és a hosszú élettartam (rosszabb vezetőképességű nemesacél huzalok) között. Ebből a szempontból a kombinált anyagok (réz és nemesacél huzalokból álló vezető anyagok) az optimálisak. (PreimumLine).